Miért kudarc a legtöbb újévi fogadalom vége?

Lefogyok, rendszeresen mozgok, félreteszek egy bizonyos összeget minden hónapban, egészséges ételeket fogok enni, türelmes leszek másokkal, leszokom a dohányzásról/éjszakai nassolásról/impulzusvásárlásról… Ki ne határozta volna el ezek közül legalább az egyik (vagy akár mindet) élete során az év utolsó éjszakáján? És kinek sikerült elérni a kitűzött célt? A legtöbben sajnos hamarabb feladják, mint az akár ők maguk gondolták volna. Kifogás, alibi és mentség persze mindig van, de most lássuk, valójában milyen okok vezetnek oda, hogy olyan ritkán sikerül betartani az új évre tett fogadalmat? 

1.Túl nagy az elvárás.

 Tíz kilót fogyni egy hónap alatt, tíz kilométert futni naponta vagy egy órát edzeni hetente ötször, egy teljes órával korábban kelni – ha a cél már az indulásnál irreális, nem is lehet mást várni, mint, hogy a vége kudarc lesz. Az új év kezdetén a lelkesedés és az optimizmus persze könnyen elragadja az embereket, ilyenkor aztán ambíciózus célokat fogalmaznak meg, amelyeket a valóságban LEHETETLEN elérni, legalábbis elsőre. 

Aki soha nem futott, ne tíz kilométerrel kezdje, heti ötször-hatszor edzeni szintén sok, még akár sérülés is lehet a vége. Amit elhatározunk, az legyen reális – ehhez kell némi önismeret, és esetleg szakember segítsége sem árt. A célunk legyen továbbá mérhető, és érdemes fokozatosan növelni az elvárást. Száz oldalt elolvasni minden nap például szintén nehéz munka és család mellett, de tízzel egy kávé mellett végezni lehet – és tíz nap alatt meg is van a száz! A sok kicsi, mint olyan sok esetben, most is sokra megy… 

2. Túl általános a cél.

 Ez az előző ellentéte, de ez is szinte biztos kudarc. Lefogyok, elkezdek edzeni, művelődni… Ok, hány kilótól akarsz megszabadulni pontosan mennyi idő alatt, és hogyan? Csak diétával vagy mozgással is? Erdőben futni, otthon jógázni vagy edzőteremben súlyokat emelgetni? Hetente hányszor? Reggel, munka vagy tanulás előtt, vagy inkább este, netán az ebédszünetben? Mit és naponta mennyit olvasni? Buszon munkába menet, vagy a kávészünetben? Ha ezekre a kérdésekre nem tudjuk a választ, szinte kizárt, hogy hosszú távon elérjük, amit szeretnénk. 

3. Kifullad a lelkesedés.

 Az előző két hiba következménye is lehet akár, hogy a kezdeti elszántság napról napra elszivárog, és végül azt vesszük észre, hogy olvasás vagy edzés helyett már megint sorozatot nézünk vagy a telefonunkat nyomogatjuk. A nagy célok megvalósításához idő kell, ehhez pedig elengedhetetlen a kitartás és elszántság, különösen, mivel az eredmények sohasem jönnek olyan gyorsan, mint ahogy reméltük. Másrészt, aki valamilyen rossz szokását szeretné elhagyni vagy jóra cserélni, folyamatosan kisértésbe esik majd. Csak egy cigi, süti vagy új szoknya, mert olyan stresszes volt a nap… Ennyit igazán megérdemel az ember, nem? 

Az emberek hajlamosak alábecsülni azokat a nehézségeket, amelyekkel szembesülni fognak, és amikor a valóság nem felel meg az elvárásaiknak, könnyen feladják. Éppen ezért jó, ha az ember mindjárt az elején tudatosítja magában, hogy tíz kilót fogyni és nem visszahízni, egy rossz szokást elhagyni, és általában életmódot váltani NEHÉZ. De segíthet a második pontban felsorolt kérdések megválaszolása – könnyebb kitartani, ha nem esetlegesen cselekszünk, hanem pontos terv szerint. 

4. Miért?

 Talán ezzel kellett volna kezdeni, hiszen ez az alapkérdés. Talán triviálisnak látszik, de sokan hátra hőkölnek, ha felteszik nekik. Tényleg, mi is a nagy fogadkozás oka? Biztos, hogy ezt te akarod, nem más várja el tőled, nem csak valami divatot követsz? Persze, mindenki tudja, hogy a mozgás egészséges, meg salátát enni tortaszelet és kolbász helyett, Jó lenne okosan és művelten részt venni a beszélgetésekben, félretenni végre egy kis pénzt ahelyett, hogy a huszadik pár csizmára költenénk… 

A sikerhez ez kevés. Határozott, mondhatni kíméletlen válaszokra van szükség: muszáj félretennem, különben életem végéig fizethetem a lakbért saját lakás helyett, és ha elveszítem az állásom, nem lesz miből élnem. Le kell fogynom, mert húsz kiló túlsúly már valódi egészségügyi kockázat. El kell végeznem azt a tanfolyamot, különben életem végéig beosztott maradok és csinálhatom ugyanazt a lélekölő munkát. Aki tudja, miért tesz erőfeszítést, látja a végcélt, a fáradozása jutalmát, az biztosabban kitart. 

5. Félelem a kudarctól

Ellentmondásosan hangzik, hogy valaki azért adja fel, hogy ne valljon kudarcot, de a valóságban igen gyakori. A kudarckerülő típusba tartozó emberek soksor az első lépést sem teszik meg, mert rettegnek, hogy nem érnek célba. Amúgy sem túl nagy önbecsülésükre a legkisebb kudarc is végzetes csapást mérhet. Ha menet közben feladják – vagy el sem kezdik –, arra lehet mentséget találni: ennyi munka mellett... Az én koromban már… Ha több pénzem lenne… 

Nekik segíthet, ha nem egyedül vágnak bele: a társak, még ha teljesen idegenek is, nemcsak támogatni tudják egymást, de ha valaki feladni készül, a másik elszántsága és eredményei ösztönzők lehetnek. Ráadásul képesek megadni egymásnak az elismerést, ami az egyik legfontosabb motiváció. Ahogy a mondás is tarja: egyedül nem (mindig) megy… 

Sikertipp: a pontos, követhető terv készítésében segíthet egy egyszerű módszer, a hármasszabály, amit a következő blogbejegyzésben osztok meg részletesen.