A hazug luxusélet lelepleződése – akik eladják a tízmilliós órákat, táskákat

Nemrég az egyik, luxustáskák és méregdrága órák viszonteladásával foglalkozó, londoni üzletbe beállított egy fiatal nő. Azért jött, hogy eladja három, legfelső kategóriájú táskáját, mert ki kell fizetnie a hitelkártya-tartozását. Ezek szerint már semmi pénze nem volt, hiszen akkor nyilván nem adta volna el kedvenc luxusdarabjait, amelyeket gyaníthatóan éppen a hitelkártyájával vett meg, vagyis a kör bezárult, de a nő rosszul járt. 

Ugyanis ha valóban hitelre vette a tízezer eurós táskáit, amiket aztán elad, hogy visszafizethesse a hitelt, akkor a táskáit elvesztette, kamatot viszont továbbra is fizetnie kell, tehát nem nullára jön ki, hanem pénzt adott ki a semmiért. Nem ő az egyetlen, egy másik ügyfél az adósságait akarta kifizetni az eladott luxusholmik árából, egy férfi pedig azzal állított be, hogy eladná a méregdrága óráját, mert elveszítette az állását és lakbért kell fizetnie. Vagyis: több tízezer eurós Rolex órája volt, de semmi vésztartalék vagy egyáltalán egy nagyobb összeg a számláján. 

És itt álljunk meg egy pillanatra, mert könnyű azt mondani, hogy ilyen drámai fordulat után – az állás elvesztése – bárki szorult helyzetbe kerülne, mert ez csak féligazság. 2008 óta a világot már nem is tudjuk, hányadik válság rázza meg, emberek millióit taszítva a teljes egzisztenciális bizonytalanságba, vagyis volt idő megtanulni, hogy fel kell készülni a nehéz időkre. A válságok oka nem is feltétlenül a fejlett világ elhibázott, harácsolásra és adóssághalmozásra alapozott életmódja, amely végül romba dőlt, hanem például a világjárvány – amely persze nem választható el teljesen a modern életforma egyik legnagyszerűbb lehetőségétől, az utazástól. A huszadik század első felében semmi különös nem volt abban, ha valaki egész életében nem tette ki a lábát a falujából. Ma bárki eljuthat bárhová, a Föld legtávolabbi zugába is, és viheti – vagy visszahozhatja – magával a vírusokat és más kórokozókat. 

De legyen az ok gazdasági összeomlás, járvány vagy háború Európa szélén, az elmúlt legalább tizenhét év során mind láttuk vagy akár megtapasztaltuk, hogy milyen könnyen elveszítheti valaki a biztosnak hitt munkahelyét. Ezért aki ma úgy vesz táskát vagy órát tízezer euróért – vagy akár a sokszorosáért –, hogy közben nincsen elegendő tartaléka átvészelni egy állás elveszítése (amúgy ez a leggyakrabban végkielégítéssel jár, ma már szinte senkit nem lehet szó nélkül az utcára tenni) és egy másik megtalálása közti időt, hát nem szeretnék senkit minősíteni, de egyszerűen nem értem. 

Azokat pedig még kevésbé, akik ezzel még kérkednek is a közösségi médiában, ahol amúgy minden második hirdetés arról szól, hogyan tudsz egy második- vagy mellékállást, bevételt találni (angolul side hussle a neve), mert hát mindenkinek szüksége van arra, hogy két lábon álljon. Na erre jönnek az influenszerek, és kirúgják a józan ész alól azt az egyetlen, ingatag lábacskát is. Az egyik még próbál a szofisták módján (már ha tudja, kik azok, amit kétlek) azzal érvelni, hogy inkább pénze ne legyen, mint élete. Mármint: luxusélete, mindig-azt-teszem-amit-akarok élete, mert az, ha valaki munkába jár és havonta fizetést kap érte, amiből fenntartja magát, már nem is élet.                

 Más fiatal nők nem bonyolítják ennyire sem, egyikük például egyszerűen kiírta, hogy alig több, mint tíz euró van a számláján, miközben méregdrága holmikban sétálgat egy leginkább luxus síparadicsomnak látszó helyen. Persze, lehet, hogy az egész hazugság, a lány nem is lakik a hotelben, csak fotózkodik előtte, és a luxusholmikat valamelyik kínai webáruházból rendelte. 

Ahogy hazudhatott az a nő is, aki két viccesnek szánt videóval bizonygatja, hogy ugyanannyi drága cuccot vásárol, ha van pénze, ha nincs. A luxusmárkák papírtáskáiban talán nincs semmi. Annál rosszabb, mert ezek szerint még hazudik is, és a hazugságával másokat felelőtlenségre bíztat és arra, hogy tegyék kockára az egzisztenciájukat egy nem létező mintát követve. A videókkal ő lájkokat és így pénzt nyer, követői esetleg mindent elveszítenek. 

Egy másik nő, aki mögött a háttérben vagy százötven pár méregdrága cipő látható a polcokon, azt  viccesnek szánt kérdést teszi fel, hogy vajon miért nincs pénze - mintha csak a divatmániások (fashionisták) által istenített sorozat legfőbb szereplőjét, Carrie Bradshow-t hallanánk, aki az egyik részben bevallotta, hogy az - akkor - négyszáz dolláros cipőkkel teli gyűjteményén túl nincs semmije, sem megtakarítása, sem lakása.

Persze, mindenki maga felelős az életéért, és ha valakinek úgy tetszik, hogy havonta pár napig szórja a pénzt, és a maradék három és fél hétben száraz kenyeret (és nem Dubai csokit) eszik gyertyafénynél, mert már a villanyt is kikapcsolták, és csak hideg víz csordogál a csapból – hát tegye! Csak sajnos a hamis luxuséletmód következtében ez hamarabb bekövetkezhet, mint bárki gondolná. Ahhoz ugyanis, hogy valaki felkészülten, vagyis stressz, pánik és esetleg összeomlás nélkül átvészelhessen egy olyan krízist, mint az állás elveszítése, szakemberek szerint legalább hat havi jövedelmének megfelelő félretett összeggel kell rendelkeznie. Ha érdekel, hogy milyen számok segíthetnek egy reális, biztonságot és kényelmes életet biztosító havi költségvetés kialakításában, olvasd el a következő bejegyzésemet!