Fenékig, avagy a nagy Pan Project és a túlzásba vitt testápolás

Már megszokhattuk, hogy a közösségi médiában átlagosan két-három havonta felbukkan egy új divatőrület, és most nem egy ruhadarabra, cipőre vagy kozmetikumra gondolok, amit az influenszerek szerint MUSZÁJ megvenni – must have –, és ezért aztán ne is menjünk, hanem egyenesen ROHANjUNK – run don’t walk – a boltba.

 Legalább ennyire kötelező újabban ezt vagy azt csinálni – már, ha az ember divatos, trendi, vagyis VALAKI akar lenni. Múlt év nyarán lenmagból főzött nyúlós trutyit boldog-boldogtalan, amit aztán az arcára kent, mert állítólag jobban kisimítja a ráncokat, mint a botox…Aztán ősszel jött a Dubaj csoki-őrület, de nem ám a boltban vásárolt, hanem a házilag kotyvasztott. 

Év elejével pedig beköszöntött a Projekt Pan, vagyis a Tepsi projekt, de inkább úgy mondanám, hogy Fenékig! Ezúttal nem a poharat, hanem az otthon található kozmetikumokat kell felhasználni úgy, hogy elérjük a doboz/üveg/flakon alját, vagyis, ahogy magyarul szokták mondani, kaparjuk ki a tepsi alját is! Meglepő egyébként, hogy végre valami hasznos ötlet terjed, és nem megint valamit eladni akarnak. Bár böjtölni év végén szokás, az ünnepek alatt sokan annyira túleszik magukat, hogy a januárt is önmegtartóztatással kezdik – ennek lehet része ez a vásárlási böjt is.

És még ennél is meglepőbb, amit aztán az ember a projektet elkezdők videóiban lát, mert az első lépés összegyűjteni, rendszerezni és megmutatni, hogy mi mindent kell elhasználni. És a látvány sokszor döbbenetes. Van lelkes vállalkozó, akinek a fürdőszobája úgy néz ki, mintha egy drogériába léptünk volna be, megszámlálhatatlan üveg és flakon és doboz tölti meg csurig a polcokat és állványokat. De a szekrény- vagy fiókbelsők sem mutatnak más képet, ezeknek a nőknek általában annyi krémjük, parfümjük és samponjuk van, hogy esélytelen rendben tartani, teljes káoszban, egymás hegyén-hátán zsúfolódnak. 

És ha valaki mégis nekiáll és megszámolja, hogy miből mennyit rejtenek a szekrények, a számok döbbenetesek, és rengeteg kérdést felvetnek. Hogyan képes valaki például 96 tusfürdőt összegyűjteni? Miért van szüksége 46 testpermetre – egyáltalán, minek van szükség akár egyre is, ha valaki használ testápolót és parfümöt? És hová akart felkenni 31 tégelynyi testápolót? És még hosszan sorolhatnánk. 

Ezek a számok és képek a fogyasztói társadalom legrosszabb arcát mutatják, még ha ez az arc feltételezhetően rendkívül ápolt is. Túlontúl ápolt. A teljesen felesleges, átgondolatlan vásárlások végeredménye, a túlságos jólét és szokássá vált pénzköltés bizonyítékai hevernek sorba rakva az öltözködőasztalon vagy ágyterítőn. Az eszement mennyiség sokszor a (z emberi) minőség hanyatlását mutatja: egy kellő önbizalommal, egészséges személyiséggel és énképpel, valamint kielégítő munkával, hobbival és szociális kapcsolatokkal bíró nő nem merül el ilyen mélyre a pénzszórás poklába. 

Például, mert nincs rá ideje, úgy is mondhatnám, hogy van jobb dolga annál, mint hogy boltokban pazarolja az idejét és pénzét olyasmire, amire semmi szüksége. Mert hiába harsogja az internet, hogy az ilyen-meg-ilyen rúzs vagy alapozó nélkül nem élet az élet, tudja, hogy dehogynem. Nem az az életcélja, hogy másokra hasonlítson, és ha már el kell mennie egy drogériába, mert elfogyott a mosószer vagy a papír zsebkendő, megállja, hogy megvegye a 97. tusfürdőt. Hiszen tudja, hogy ez nemcsak a környezet ellen bűn, hanem a bankszámlája ellen is. 

Arról már nem is beszélve, hogy a százával vásárolt arckrémek és sminktermékek tulajdonosai vajon tudják-e, mit kennek magukra, és ezáltal mit juttatnak be a szervezetükbe? Például, amikor egy olyan országból rendelnek valami kencét, amelyikre nem vonatkoznak az uniós szabályok – ki tudja, milyen egészségre ártalmas dolgok lehetnek bennük? Senki. Pedig az ember legnagyobb szerve a bőre, amely ugyan védőgát is, de nem mindenható, sok minden igenis felszívódik és bejut a szervezetünkbe – már a rómaiak idején is volt, akit mérgezett masszázskrémmel tettek el láb alól. 

Ezért csak üdvözölni lehet ezt az új programot, ahogy ma mondják, kihívást (nem szerencsések a kötelező divatszavak sem), már csak az a kérdés, hogy mennyire lesz sikeres, vagy esetleg arra a sorsra jut, amire a legtöbb újévi fogadalom. Azt meg végképp remélem, hogy nem lesz a meghirdetett tartalommal éppen ellentétes hatása, vagyis a videók nézőit a rengeteg kozmetikum látványa nem fogja éppen, hogy vásárlásra csábítani… 

Pár hónap alatt mindenesetre kiderül majd, hogy ez is csak egy üres, semmire sem jó divathullám, vagy a vállalkozók képesek végig csinálni és a flakonok ürülnek ki. Ha igen, tudni fogjuk az újabb videókból, amelyek az üres tégelyeket mutatják majd meg. 

De addig sokak számára hosszú az út, például annak a fiatal nőnek sem lenne egyszerű dolga, aki egy videó szerint egyetlen alkalommal ötvenezer euró, vagyis húszmillió forint körül költött luxus kozmetikumokra. Tehát egy felső kategóriás autó árát… Lenne mit elhasználnia, de gyanítom, hogy ő nem vesz majd részt ebben a mozgalomban.

És már csak arra vagyok kíváncsi, hogyan lehetne ezt a mozgalmat kiterjeszteni a ruhatárakra is – tartok tőle, hogy a pár évvel ezelőtt divatos „egy évig nem veszek új ruhadarabot” – akciók a legtöbb esetben kudarcba fulladtak, bár tény, hogy nehéz megmutatni, hogyan NEM vásárol az ember. 

Mindenesetre hasznos lenne, mert a „rakj velem rendet a szekrényemben” – videók némelyike is ijesztő látleletet ad a mai életünkről. Mindenképpen szélsőséges példa erre a nő, akinek hat gardróbszobája van – őt mutatja be a következő bejegyzés.